Az elvárások

dog, labrador, pet-1861839.jpg

A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről.

A második témánk nem más, mint az elvárások!

Ha megkérdezik tőlem, mit tartok a legnagyobb problémának a kutyázásban és mi okozza legtöbb viselkedés problémát, gondolkodás nélkül vágom rá, hogy az irreális elvárások a gazdik és a környezet részéről.
 
  •  Szeretnénk, ha a kutyánk mindenkit szeretne, különösebb tréning vagy szoktatás nélkül elviselné a városi élet minden ingerét, az egyedüllétet, a zajokat, sokszor az állandó túlstimulálást, a kényelmetlen helyzeteket.
  • Ismernie kell vezényszavakat minden környezetben, akkor is ha ezt amúgy nem tanították neki (de minimum nem gyakorolták eleget).
Szóval túl hamar tudnia kell mindent, elviselnie mindent, egy hangja, érzései vagy véleménye nem lehet, – hiszen ha ugat, morog, borzol! akkor ő már rossz kutya – és ha nem felel meg az aktuális elvárásnak, általában büntetve van – sokszor csak szidással és pórázrángatással, de folyamatosan és szinte kivétel nélkül igazságtalanul. Aztán nem értjük, hogy a kutya mitől frusztrált, bizonytalan, szorongó, miért reagál túl hevesen, miért “őrül meg” és miért agresszív. Szóval elvárások…
 
A kutya kb. 9-10 hetes, pár napja van az új otthonában, (és 60-70 napja a világon!), elszakítva a testvéreitől és az anyjától, és furcsáljuk, hogy miért nem alszik végig egy éjszakát, miért sír folyamatosan, vagy épp miért pisil be. Vagy a mentett kutya, aki évekig pár négyzetméteren élt, előtte meg mondjuk láncon vegetált, minimális tapasztalata (és nem feltétlenül jó) van bármiről, 2 héttel később pedig egy belvárosi lakásban találja magát és csodálkozunk ha túl hevesen reagál zajokra, más kutyákra, vagy ha fél a lifttől.
 
Nagyon jó lenne, ha több gazdi mutatna sokkal több empátiát a kutyája felé és megpróbálná beleképzelni magát a kutya helyzetébe ahelyett, hogy a különböző büntetések és kényszerítő eszközök alkalmazása lenne a legelső reflexe. Példának okáért képzeld el, hogy belecsöppensz vagy akaratod ellenére bevisznek valahova, ahol minden új, számodra ismeretlen, érthetetlen, ijesztő, túl sok az egész egyszerre, nincs kiút vagy menekülés és ha jelezni próbálod, hogy félsz/rosszul vagy akkor rád üvöltenek, pofán csapnak vagy fojtogatnak, hogy nyugodjál már meg! Megnyugodtál?
 
Persze sok gazdinak egyáltalán nincsen könnyű dolga, hiszen csak tovább hárítja a kutyára azt a rengeteg elvárást amit a környezetétől éri őt magát, mint kutyást. Ne ugasson a kutya, ne morogjon, csendben, észrevétlenül létezzen, és ha valaki berohan az arcába sikoltva “megszeretgetni”, azt is boldogan fogadja.
 
Idő: Van egy általános irányelv szemléltetni, hogy egy kutyának mennyi idő kell(het) megszokni új környezetet, új dolgokat, ez a “3nap – 3hét- 3hónap”.
Azonban ne felejtsük el, hogy minden kutyának más lehet a tempója, nem mindegy, hogy milyen idős, mik a korábbi tapasztalatai, milyen idegrendszert örökölt és hogy a gazdik mennyi időt és energiát fordítanak a fokozatos szoktatásra, mennyi sikerélmény éri közben vagy ehelyett hányszor van olyan helyzetbe kényszerítve amivel már képtelen megbirkózni.
 
Ugyanis itt van a kutya elásva: az erőszakos szoktatás (ún. ingerelárasztás) nagyon stabil kutyánál sem a legcélravezetőbb, általánosságban beszélve is sokszor bele van kódolva a kudarc, mert nincs figyelembe véve a kutya terhelhetősége, nincs fokozatosság, nincsenek a kutyára szabott reális elvárások.
Minden új helyzet, viselkedés, feladat tanításánál is alapelv, hogy az elvárásokat reálisan alakítsuk és a fokozatosság elvét kötve növeljük azokat, mindig amikor az “előző”/korábbi szint már stabil. Így ha valami nem sikerül jól, akkor tudjuk, hogy hova/meddig kell visszamenni és mi az, amin még dolgozni kell.
 
A sikerélmény rendkívül fontos, mind a kutyának mind a gazdinak, ezért sem mindegy, hogy hol, mikor, milyen elvárásokkal állunk neki bárminek. Ha irreális elvárásokkal indulunk, túl sokat akarunk túl hamar vagy azonnal, abból valószínűbb, hogy kudarc vagy csalódás lesz. Ezzel szemben reális (és fokozatosan növelt) elvárások mentén sokkal nagyobb az esélye a folyamatos fejlődésnek, mert a sikerélmények jól hatnak az önbizalomra és motiváltságra mind a gazdi, mind a kutya számára.

 

Ha nem tudjátok, hogyan mérjétek fel a viselkedés okát vagy hogyan kezeljétek azt, akkor azt javasoljuk, keressetek fel megfelelő szakembert. Kövesd nyomon  “Kutyákról egyszerűen” poszt-sorozatunkat a Facebookon! A bejegyzések alatt pedig nyugodtan kérdezhettek Istvántól is.

Cikket írta: Erdős István