Sok levelet kapunk, melyekben kérdések és tévhitek sorakoznak fel egymás mellett a kutyázásról. Arra gondoltunk, hogy milyen jól jönne minden leendő örökbefogadónak, és kutyásnak, hogy néhány kérdésére egészen konkrét szakértői választ kapjon.
Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely alapítója segít átbeszélni az alábbi fontos kérdést. A mai téma:
Gyerek és kutya
Ha kutyát tervezünk vinni a családba ahol kisgyerek is van, fontos, hogy pár dolgot mindig szem előtt tartsunk, mindenki biztonsága és boldogsága érdekében.
Először is, csak azért kutyát hazavinni mert a “gyerek ezt akarja” nem elég, és teljesen felelőtlen. Egy gyerek elképzelései vagy hogy épp mire vágyik, mit tart érdekesnek vagy fontosnak elég gyakran és gyorsan tud változni, egy kutya pedig 10-15 év felelősség – és nem a gyerek felelőssége (nem is lehet) hanem a szüleié. Idézném egy gazdinkat: “A kutyát természetesen ők akarták, a gyerekek ilyenkor ígérgetnek mindenfélét, amire nem annyira érdemes hagyatkozni.”
A legfontosabb amit biztosítanunk kell szülőként, hogy a kutya-kisgyerek interakciók mindig felügyeltek legyenek, ne hagyjuk őket egyedül.
Ezután fontos, hogy a kutyának sok minden egyéb mellett, hozzá kell szoknia a gyerek(ek)hez is, ne dobjuk egyből a mélyvízbe. A kulcs a fokozatosság, a pozitív társítás, valamint, hogy a kutyát ne kényszerítsük kellemetlen szituációkba és mindig legyen lehetősége kitérni ha valami számára túl sok vagy kellemetlen, ezzel már nagyobb eséllyel megelőzhetjük a baleseteket. Például ha a kutya elhúzódik az ölelés, puszik stb elöl, vagy nyalogatja a száját, borzol, (egyéb stresszjeleket mutat) akkor mindig legyen lehetősége kitérni, mert különben baleset lehet belőle.
Ebben sokat tud az is segíteni, ha a kutyának van egy nyugodt, biztonságos helye ahova visszahúzódhat és ahol nem zavarják, piszkálják. A kutyának a legnehezebb “totyogó” korú gyerekek, mert az erőteljesebb hangok, hirtelen mozdulatokijesztőek lehetnek számára, figyeljünk hogy ne legyen hosszú ideig kitéve ezeknek és próbáljuk pozitívan társítani őket (falatok, játék).
Nagyon sokat tud segíteni az is, ha a kutya fizikailag el van választva ilyenkor (másik helyiség, babarács/térelválasztás, szoba kennel, stb) és lehetőség szerint tompítva az ingerek intenzitását, miközben a le is tudja magát foglalni az ilyen történések közben: (töltött kong, kötél játék, szimatszőnyeg, stb).
Amikre mindenképp fokozottan figyeljünk:
- A gyerek ne üssön rá a kutyára, ne is rúgjon felé, ne hadonásszon a feje körül. Magától értetődően ne tépje a fülét, farkát, szőrét, stb.
- Ne másszon vagy feküdjön rá, ne ölelje szorosan, ha a kutyának ez kényelmetlen. Figyeljük a jeleket. Ha a kutya ásít, nyalja a száját, elfordítja a fejét, morog, próbál kitérni (vagy ezeken kívül egyéb stresszjeleket mutat), akkor biztosítsuk számára a kitérés lehetőségét és soha ne büntessük ha jelez, hogy neki kényelmetlen a szituáció.
- Ne zavarja a kutyát, ha az éppen pihen vagy eszik!
- Ha a kutya szájában van egy játék, a gyermek ne próbálja meg elvenni tőle, hanem kérjen meg egy felnőttet.
Persze ahogy a gyermeknek, úgy a kutyának is meg kell tanulnia, hogy nem mászunk rá, nem harapdáljuk a gyereket. A kutyának egyértelműen tilthatjuk a nem megengedett viselkedéseket, a túlzott vehemencia mindig az interakció végét kell hogy jelentse. Azonban arra figyeljünk, hogy ne büntessük a kutyát a természetes kommunikációjáért (pl morgás) – mert nem tehet arról, hogy hogy érzi magát, viszont gazdiként és szülőként meg kell tudni oldani ezeket a helyzeteket, anélkül, hogy bárki sérülne.
Ellenben sajnos az is ugyanolyan gyakori, hogy a kutyának nem szabnak határokat és ráhagynak mindent, mert még kicsi és cuki, csakhogy a kutya sokkal gyorsabban nő mint a gyerek és ugyanaz a viselkedés amit ráhagytunk kölyökként, felnőtt mérettel lehet, hogy nem lesz cuki, se biztonságos.
Ha figyelünk és vigyázunk mind a gyerekekre mind a kutyára, akkor nagy baj nem lehet, és saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy kutya mellett felnőni egy csodálatos dolog.