Zita

Ha kutyát tervezünk vinni a családba ahol kisgyerek is van, fontos, hogy pár dolgot mindig szem előtt tartsunk, mindenki biztonsága és boldogsága érdekében.

Ez egy nagyon fontos kérdés, hogy tudtok-e egyáltalán játszani? Mert egyrészt a legjobb kapcsolatépítő ha tudtok, másrészt rengeteg egyéb gyakorlati haszna lehet, fizikai/mentális fárasztás, vagy akár feladatok tanítását is fel lehet dobni ha játékkal kötjük össze, vagy játékot csinálunk a gyakorlásból.

A legtöbb ember fegyelmezett kutyát szeretne, de a legelső lépést nem mindig sikerül jól belőni. Ez pedig nem más mint a figyelem, azaz, hogy megtanuljatok egymásra figyelni.

A behívás talán a legfontosabb dolog amit taníthatunk a kutyánknak, ezért érdemes is kellő időt és energiát szentelni rá. Abban a pillanatban ugyanis, hogy lecsatolod pórázról – legyetek bárhol – minden további ezen múlhat.

Van egy olyan téves elképzelés, hogy a kutya tanítása döntés kérdése, ugyanis a kutya így is úgy is tanul folyamatosan a gazdi mellett, tapasztalatokat gyűjt, társításokat épít és következményeket von le a körülötte történő dolgokból.

A viselkedés mindig a genetika (örökölt tulajdonságok) + tanult elemek (tapasztalatok és környezeti társítások) kombinációjának eredménye, egyedenként és szituációnként változó összetételben. A kutyák elsősorban asszociációk (társítás) és tapasztalatok (eredményesség és következmények) által tanulnak.

A dominancia nem egy személyiségjegy kutyáknál sem, hanem 2 egyed kapcsolatának a jellemzője egy erőforráshoz való hozzáférést illetően. A különböző viselkedések megjelenésének pedig számos oka lehet a genetikától a megélt tapasztalatokon át egészen az adott környezeti társításokig.

A bevédés (vagy birtokló agresszió/viselkedés) könnyen megelőzhető kölyökkori tréninggel ha a megfelelő bizalmat építjük ki a kiskutyában. Megfelelő kapcsolat és bizalom tükrében ugyanis egyáltalán nem jellemző, hogy a kutya ilyen jellegű viselkedést mutasson.