A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Az eheti, negyedik témánk az egyedüllét.
Több tényező is befolyásolhatja, hogy a kiskutyánk hogyan éli meg az egyedüllétet, ezeket fogjuk sorra venni:
- Egészség
Első és legfontosabb, győződjünk meg róla, hogy kutyánk egészséges. Bármilyen egészségügyi probléma kihathat a közérzetére, viselkedésére. - Nyugodt hely pihenni
Nagyon fontos, hogy legyen otthon egy nyugodt fekhelye, ahol zavartalanul, kényelmesen pihenhet és biztonságban érezheti magát. Célszerű tudatosan jó társításokat építeni a kutya helyével kapcsolatosan (étellel, játékkal).
Bizonyos esetekben ajánlunk a kennelbe szoktatást vagy egyéb “biztonságos búvóhely” kialakítását a kutya számára, azonban egy kennel önmagában nem old meg szeparációs gondokat. - Otthoni asszociációk
Nem csak a fekhelyével, de általában az otthonával is célszerű minél több pozitív társítást építeni és lehetőleg figyeljünk arra, hogy ne építsünk negatív asszociációkat otthon. (pl a kutya büntetésével, rossz otthoni légkörrel, folyamatos stresszel, zajongással, stb.) Pozitív asszociációk építésében segíthetnek interaktív, logikai játékok, szimat szőnyegek, otthoni gyakorlás és játék a kutyával, klikkerezés. - Rutin, mozgás
Legyen a napjának struktúrája, rutinja, amiben helyet kell kapnia elegendő sétának, mozgásnak, mentális stimulálásnak. Nagyon gyakran megoldja az otthoni problémákat ha többet sétálnak, játszanak, foglalkoznak a kutyával és mivel a kutyák szeretik a kiszámítható dolgokat, tudunk erre is alapozni. Séta, játék után jöjjön mindig pihenés, külön idő (a helyén)! - Tréning
A rendszeres rövid tréningezés, mentális fárasztás is jó hatással lehet. Ha jól csináljuk és folyamatos sikerélmény éri közben, akkor a tréning növeli a kutya önbizalmát és az önállóságára is pozitív hatással lehet, ami szintén sok esetben hasznos a szeparációs gondok kezeléséhez. (Magabiztosabb kutyák általában önállóbbak.) - “Külön idő”
Nagyon fontos, hogy a napi rutinjában szintén célszerű “külön időt” tartani akkor is ha otthon vagyunk. Az egyedülléthez szoktatás mindig otthon kezdődik – nem a bejárati ajtónál! – és ezt is fokozatos szoktatással tudjuk kialakítani. Azonban ahhoz, hogy ez gördülékenyen menjen, szükség van egy lemozgatott, fejben is lefárasztott, nyugodt kutyára aki zavartalanul tud pihenni a helyén, miközben mi valami teljesen mással vagyunk elfoglalva. Nem egészséges ha a kiskutyánk állandóan a nyakunkon lóg vagy mi keressük megállás nélkül az ő társaságát. Vezessük gyakran a helyére, kapjon ott játékokat, rágcsákat, bármit ami lefoglalja amíg mi mással foglalkozunk otthon. - Fokozatos szoktatás és pozitív társítás az egyedülléthez
Összeköthetjük a távozásunkat valamivel ami a kutya számára izgalmas. Erre tökéletesek lehetnek az interaktív, feltölthető játékok (pl Kong), vagy puha rágócsont, stb melyek akár órákra is leköthetik a kutyánkat. Ha már az öltözködés, készülődés alatt is pánik vagy túlizgatottság jeleit mutatja a kutya, szükséges lesz már ehhez is pozitívan társítani például a fent említett módon, naponta többször megismételve a folyamatot távozás nélkül. Ezzel az az esemény lánc, amit a kutyánk már tökéletesen ismer (öltözés->smink->kulcsok->táska->kabát->távozás) felülíródik, és szépen lassan megszokja.
A cél először, hogy elérjük, hogy nyugodt legyen amíg mi készülődünk vagy fel-alá járunk a lakásban. Elég ha egy másik helyiségbe vonulunk el 1-2 másodpercre majd vissza, és fokozatosan növeljük az időt. Érkezéskor és távozáskor is maradjunk mindig nyugodtak. Amint a kutyánknak már nem okoznak problémák ezek a gyakorlatok, folytathatjuk a gyakorlást a lakás elhagyásával is ugyanezzel a módszerrel, a bejárati ajtó nyitásától és visszacsukásától indulva. Ha nyugodt tud maradni az ajtó nyitásától már, akkor kezdhetjük pár másodpercről indulva gyakorolni a távollétet. Ha “túlhúznánk” az időt és a kiskutyánk rosszul reagál, menjünk nyugodtan vissza és ne foglalkozzunk egyből a kiskutyával, várjunk amíg lenyugszik. Amíg nem nyugodt, újabb “próbát” sem érdemes tartani, folytassuk később a gyakorlást. Fontos a türelem és a fokozatosság, akkor tudunk eredményesen időt növelni ha ez előző “szint” már stabilan működik.
Ha nem tudjátok, hogyan mérjétek fel a viselkedés okát vagy hogyan kezeljétek azt, akkor azt javasoljuk, keressetek fel megfelelő szakembert. Kövesd nyomon “Kutyákról egyszerűen” poszt-sorozatunkat a Facebookon! A bejegyzések alatt pedig nyugodtan kérdezhettek Istvántól is.
Cikket írta: Erdős István