A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Mostani témánk a séta.
A séta szerepe és felépítése
A séta rendkívül fontos szerepet játszik a kutya életében. Természetes ösztöneihez és igényeihez tartozik a közvetlen területének rendszeres bejárása és a környezetéből szagminták begyűjtése. Így szerez információt a többi kutyáról és a környezetéről is.
Egy kiegyensúlyozott kutyához szükség van rendszeres mentális és fizikai fárasztáshoz és ezt a legjobban a rendszeres, struktúrált sétákkal tudjuk elérni. A közös séta ráadásul – ha jól csináljuk – egy nagyon erős kapcsolatépítő tevékenység. Egy nagy kert például ugyan nagyon hasznos dolog tud lenni játszani és rendkívül kényelmes megoldás az ürítésre, de a napi sétát biztosan nem tudja helyettesíteni.
Fontos azonban, hogy a kiskutyánk csak a megfelelő oltások birtokában hagyja el az otthonát! A hatályos jogszabályok csak a veszettség elleni oltást írják elő kötelező jelleggel, azonban számos, sokkal gyakoribb fertőzést szedhet össze a kutya további oltások nélkül (például parvo). A paraziták elleni megfelelő védekezés is nagyon fontos.
Mielőtt sétálni indulnánk, a kiskutyánkat hozzá kell szoktatni a nyakörv/hám viseléséhez és a pórázhoz. Ha pozitív asszociációt építünk ezekkel, nem fog ellenállni amikor rárakjuk.
Ne felejtsük, hogy a kiskutyánk azért sétál, hogy felfedezze a világot, nem azért hogy végig feladatban legyen.
Ugyanakkor ha kényelmesen szeretnénk tudni sétálni kiskutyánkkal, el kell kezdenünk (otthon!) megalapozni a pórázon sétálást. Egy kutya sem születik úgy, hogy értené, mi több szeretné, hogy egy madzaggal korlátozzák a mozgásában. Ha rossz élményeket szerez ezzel kapcsolatban, abból később több probléma is lehet (pl. póráz reaktivitás, póráz agresszió). A póráz se nem kényszerítő, se nem büntető eszköz, ne akarjuk, hogy ezekkel társítsa. Azonban egy rendkívül hasznos eszköz számunkra irányításhoz, tanításhoz és kommunikációhoz. Másik nagyon fontos dolog ami sokkal jobbá teheti a sétákat, ha minél jobban igyekszünk valóban közös aktivitást csinálni belőle, azaz igyekszünk minél jobban jelen lenni és nem csak a póráz hátsó végén kullogni vagy telefont nyomkodni amíg a kiskutyánk tőlünk teljesen függetlenül csinál akármit.
Röviden: Ha mi magunk is jobban figyelünk a kutyára akkor a kutya figyelme is sokkal jobban rajtunk lesz séta közben.
Szólítsuk meg többször, hívjuk magunkhoz és jutalmazzuk, mutassunk neki dolgokat, vezessük oda, vizsgáljuk meg együtt, stb. Így a kiskutyánk könnyebben megtanulja, hogy velünk együtt is fel tudja fedezni a környezetet és nem neki kell kitalálni hogy mikor merre vonszolja a gazdit, mert a gazdi képes mutatni az irányt és partner is a felfedezésben.
Másik nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatban, hogy próbáljunk egy struktúrát adni a sétának. Egy jó séta a pisi/kaki/szaglászás trión kívül tartalmaz megfelelő mozgást, mentális fárasztást és játékot is. A játék fontosságát sokszor elfelejtjük, pedig a kutyának alapvetően szüksége van rá és a kapcsolatunknak is jót tesz. A mentális fárasztáshoz kitűnő lehetőség gyakorolni az otthon tanított feladatokat séta közben, megállás, ülés, figyelem, behívás, helyben maradás, stb. Végtére is azért tanítjuk ezeket, hogy használni is tudjuk amikor szeretnénk. Egy jól sikerült gyakorlás, sok pozitív élmény séták alatt növeli a kutyánk önbizalmát és ami szintén segíthet megelőzni több probléma kialakulását.
Azonban arra is figyeljünk, hogy a kinti világ, minden új dologgal, egy sokkal magasabb ingerkörnyezet, teljesen természetes ha kiskutyánk kevésbé figyel ránk, nehezebben teljesíti a feladatokat vagy izgatottabb lesz. Sok-sok gyakorlást igényelnek a már ismert feladatok is egy új, ingergazdagabb környezetben.
Ha kutyánk túlzott izgalmat mutat más kutyák felé, érdemes közömbösítő feladatokat csinálni, aminek az a lényege hogy a megfelelő távolságból (ahol még könnyen kizökkenthető) erősítjük meg, jutalmazzuk a koncentrációját felénk és a nyugodt viselkedést. Ha túl közel vagyunk, egy felfokozott izgalmi állapotban nem fogunk tudni eredményesen dolgozni rajta. Legtöbbször semmi akadálya nincs növelni a távolságot, elvezetni (akár jutifalatokkal) a kiskutyánkat messzebb és gyakorolni. Ahogy annak sincs semmi akadálya, hogy megálljunk séta közben ha össze kell szednünk a figyelmét vagy saját magunkat ha szétszórtak vagyunk vagy ingerültté válnánk, ugyanis frusztrációval nem sok mindent tudunk konstruktívan megoldani.
Végezetül pedig szögezzük le, hogy mint a legtöbb dologhoz, a sétához is kellhet sok türelem és gyakorlás, nem várható el, hogy egyik napról a másikra szokjon össze egy kutya-gazdi páros.
Cikket írta: Erdős István