A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Ez a cikk az örökbefogadásról szól.
Az örökbefogadás
Örökbefogadni menő. Tényleg az, de sokszor baromi nehéz. Tudom miről beszélek,
2 örökbefogadott kutya hever körülöttem amikor ezeket a sorokat írom, mindkettő hozott magával egy batyut az előző életéből ami kemény kihívások elé állított.
Suzymat például egy bokor alatt rettegve találták és több hónap kemény munka után is nagy szó volt, hogy képes remegés vagy satufék nélkül menni egy sarkot a ház körül. Ezzel szemben Bellám megtalálásakor minden ingertől túlpörgött és látszólag az önkontroll legkisebb szikrájával sem rendelkezett. Ő mindenkit hajlandó volt leginkább azonnal rajongva szeretni, azonban félt például a labdáktól. Szóval minden mentett kutya mögött van egy előélet, vannak tapasztalatok, lehetnek félelmei, lehetnek hiányosságai és egyáltalán nem biztos, hogy gördülékeny lesz az új családba költözése.
A félreértések elkerülése végett szögezzük le, hogy nem minden mentett kutya problémás, de benne van a pakliban, hogy az a kutya akit a rácsok mögül viszünk haza egy kicsit melósabb lehet. Ezzel szintén nincsen semmi baj, ha ez nem éri a gazdit meglepetésként vagy nem éli meg megoldhatatlan teherként ami nem fér bele az életébe, mert ebből vannak általában a rövid ideig tartó gazdisodások és a gyors retour jegy a kutyának vissza a menhelyre.
Mit tegyünk örökbefogadás ELŐTT:
Mielőtt örökbefogadnánk egy új családtagot nem árt tehát ha felmérjük a saját lehetőségeinket, legyen szó az időnkről, türelmünkről, (pénztárcánkról), és eszerint lőjük be, hogy mi az ami beleférhet és mi az ami már nem biztos. Ha ezzel megvagyunk, a következő lépés az ismerkedés!
Bizony, ha van rá mód célszerű nem első felindulásból, első fénykép láttán azonnal hazavinni a kutyát, hanem barátkozni, ismerkedni, sétálni, egyszóval kicsit felmérni, hogy mennyire passzoltok. Nyilván sok kutya egy menhelyen nem tud annyira kinyílni, hogy pontos képet kapjunk róla, de pár támpontot szerezhetünk néhány séta vagy látogatás alatt. Ha pedig a kutyus abban a szerencsés helyzetben van, hogy ideiglenes befogadónál várhatja a gazdit, akkor pedig sokkal pontosabb képet tudunk kapni a befogadótól a kutyáról, a hétköznapi dolgairól, szokásairól, félelmeiről, stb.
Az első nap otthon
Döntöttünk, hazavisszük, szuper! Akkor készítsük fel magunkat és az otthonunkat az új családtag érkezésére.
Először is, hol lesz a helye, hol fog tudni pihenni? Hol lesz az etető- és itatótálja? Hova mehet és nem mehet majd be? Mik azok a tárgyak amiket nem akarunk, hogy elérjen, megrágjon? Ha a kutya hozzájuk fér nem az ő hibája lesz. Ki lesz az állatorvosa? Sürgős esetben kihez/hova fordulunk? Merre fogunk sétálni? Ne felejtsük el korábbra állítani az ébresztőórát sem.
Ha ezekkel megvagyunk és robogunk haza a kutyával, ne felejtsük el, hogy akármennyi kérdésünk vagy aggodalmunk van, a kutyának sokkal több lehet. Neki fogalma sincs, hogy mi történik, hogy hova megy, és hogy miért. Szóval ha esetleg kérdőn néz az új gazdikra, célszerű ha onnan jókedvet és bátorítást kap további bizonytalanság helyett.
Megérkeztetek haza, nektek egy megszokott terepre, a kutyának pedig egy teljesen új világba. Neked semmi extra nincs abban, hogy hangos a fém bejárati ajtó, csúszós a lépcső, zajos a lift, fénylik a laminált padló, a kutyának viszont ezekből bármelyik lehet ijesztő és gyors egymásután találkozva velük nem biztos, hogy be tudja mindet fogadni. Ahol tudjuk segítsük át, akár ölben, akár bátorítva, akár lendülettel, és minél előbb legyen lehetősége biztonságosan körbenézni és pihenni. És ezzel a napi elvárásoknak itt nyugodtan lehet is vége az első napra. Nem akar mondjuk kimenni pisilni? És akkor mivan? Ha bepisil sem hal bele senki. De ha egy kutya tűréshatárán túl akarunk mindent azonnal és egyszerre, azzal többet árthatunk mint amennyit nyerhetünk. Az első nap legyen a megérkezésé, ami nem fért bele, arra lesz holnap is nap, meg azután is.
Az első hetek
Az első hetek a közvetlen környezet felfedezéséről, és apránkénti megszokásáról, a napi rutin bevezetéséről kell, hogy szóljanak. Jöhetnek az első séták, apróbb felfedezések és egymás megszokása. Szeretem gyakran elmondani, hogy egy bizonytalan vagy félős kutyának a kevesebb gyakran több, azaz ha rövidebb ideig van kitéve a stresszoroknak, az új zavaró ingereknek akkor nagyobb eséllyel képes hamarabb megbirkózni velük és megszokni azokat.
Továbbá nem kell azonnal bemutatni az egész családnak és összes ismerősnek, a kisgyerekektől a nagymamáig, ahogy nem kell azonnal bedobni 20 kutya közé egy futtatóba sem és elvárni, hogy ezekre mind jól reagáljon. Minden új hely, személy, kutya, helyzet lehet egy újabb kihívás a kutyának. Tartsunk fokozatosságot, figyeljük, hogy a kutya hogy érzi magát és ha látjuk, hogy elég, legyen elég, legyen számára kiút a kényelmetlen helyzetekből. A legfontosabb ebben az időszakban, hogy a saját tempójában tudjon felfedezni, tudjon sokat pihenni, érje lépten-nyomon sok jó élmény, kerüljön az életébe minél előbb egy rendszer, kiszámíthatóság, biztonságot adó keretek, amiben a legfontosabb egy megértő, türelmes gazdi.
Cikket írta: Erdős István