A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Az eheti, harmadik témánk nagyobb falat lesz, ugyanakkor a szívügyem mert a városi kutyák talán első számú problémája: A reaktivitás.
A reaktivitás azt jelenti, hogy a kutya nem kívánt módon reagál egy ingerre, legyen az zaj, másik kutya, emberek, tárgyak, stb. A reaktív viselkedés gyakran mutat agresszív jeleket, ugatástól, morgáson át egészen az odakapásig vagy támadásig. Nem ritka az átirányított agresszió sem, azaz a kutya sokszor a gazdájába kap öntudatlanul mert ő van legközelebb. Sok esetben a reaktivitást akár a póráz is okozhatja vagy ronthat a helyzeten, mivel a korlátozott mozgási, kikerülési, menekülési lehetőség stresszorként jelenik meg. A klasszikus pórázreaktivitás pedig pontosan a rossz pórázkezelés, a kutyára ráerőszakolt szituációk és a kitérési lehetőség hiánya miatt alakul ki. Sajátossága ennek, hogy a kutya csak pórázon mutatja a reaktív viselkedést.
A reaktív viselkedés gyökere lehet:
- rossz asszociáció (=érzelem társítás, pl. félelem),
- rossz megerősítések (pl. büntetés),
- hiányos szocializáció,
- szorongás,
- bizonytalanság, stb.,
de minden esetben a viselkedés annak a kivetülése, hogy a kutya hogyan érzi magát az adott inger közelében vagy milyen tanult viselkedésformát társított hozzá.
Ezért a viselkedés módosításához legtöbbször szükség van a belső állapot és az asszociációk megváltoztatásához, továbbá ahhoz, hogy reális elvárásokkal álljunk a kutyához. Ha egy kutya fél a többi kutyától és bedobjuk egy kutyákkal teli futtatóba, kicsi az esélye, hogy ettől javuljon a helyzet. Ha leszidjuk, büntetjük csak amiért jelzi, hogy fél az adott szituációban (pl ugat, morog), és nem adunk neki más lehetőséget kitérni a kényelmetlen helyzetből, szintén sokat ronthatunk a helyzeten. A kutyáknak nincs lehetőségük megindokolni a viselkedésüket, sok esetben ráadásul nem is tudatos reakciókról van szó (például az átirányított agresszió esetén sem akarja a kutya megkapni a gazdáját, nem tehet róla).
Először is fontos megjegyezni, hogy a viselkedés büntetése (viselkedés elnyomása) bár csökkentheti a viselkedés gyakoriságát, vagy enyhítheti a megjelenését, de a viselkedés kiváltó okát egyáltalán nem szünteti meg, így még frusztráltabbá teheti a kutyát. Másodszor pedig a leggyakoribb hiba, hogy a gazdik helyben maradással, megállással, statikus viselkedéssel akarnak egy reaktív viselkedést kezelni, ami nem fog működni, de sajnos még ronthat is a helyzeten.
Ezt képzeljétek el úgy, hogy jön felétek valami amitől féltek, ti próbálnátok arrébb menni vagy kikerülni, erre valaki lefog és ott tart, hogy maradj csak szépen egy helyben.
Egyáltalán nem vennétek jó megoldásnak és a kutyák szerint sem az, mivel minél több időt és közelebb vannak a stresszorhoz, annál nagyobb stresszt élnek át. Azt is meg kell jegyezni, hogy sokszor nem egyetlen kiváltó okról van szó, hanem összeadódhatnak különböző stresszorok és ingerek (kutyák, emberek, zajok, járművek, szagok stb) az idő haladtával (pl séta közben) és amikor átlépi a küszöbértéket a kutya, kiborul. Erre megint csak nem lesz megoldás a büntetés, hiszen rég túl vagyunk a kutya teherbíró képességén, esélye nincs már máshogy reagálni.
Mi tévők legyünk tehát, ha a kutyánk reaktív viselkedést mutat? Ezt nem lehet se röviden, se minden esetre és kutyára kiterjedően leírni, úgyhogy igyekszem pár fontosabb tanácsot összegyűjteni:
- célszerű felismerni, hogy mi okozza a viselkedést és lehetőség szerint dolgozni a kutyának az adott ingerhez társított érzelmén, azaz pozitív társítást építeni hozzá. Lehet ezt klikkerezéssel vagy anélkül, de tény, hogy klikker sokszor hatékonyabb. Azonban minden esetben olyan távolságból kell elkezdeni, amikor a kutya még nem mutat reakciót.
- Legfontosabb pedig, hogy ha már kiborult a kutyánk, akkor ne álljunk vele egy helyben hanem mozgassuk ki!
- Ha pedig érezzük, hogy ki fog lassan borulni, akkor próbáljuk megelőzni, kérjünk gyorsan feladatot, váltsunk irányt, vonjuk el a figyelmét.
- Ha nem egy kiváltó ok van, hanem a kutya egy idő után kezd el “random” megjelenni a reaktív viselkedés, akkor egyszerűen túl sok a kutyának amivel meg kell küzdenie és átlépte a tűréshatárát. Tartsunk rövidebb sétákat és jutalmazzuk közben amíg nem mutat reaktív viselkedést. Aztán ezt lehet fokozatosan kihúzni hosszabb időkre.
Súlyosabb esetben (komoly stresszkezelési probléma, irányíthatatlan agresszív kitörések) szakemberi segítségre (állatorvos és problémához valóban értő kutyaoktató) szükség lehet! Rossz beidegződéseket nem lehet azonnal megváltoztatni. Egy ilyen probléma megfelelő kezeléséhez kell sok türelem, kitartás és igazi jelenlét a sétákban a gazdi részéről.
Ha nem tudjátok, hogyan mérjétek fel a viselkedés okát vagy hogyan kezeljétek azt, akkor azt javasoljuk, keressetek fel megfelelő szakembert. Kövesd nyomon “Kutyákról egyszerűen” poszt-sorozatunkat a Facebookon! A bejegyzések alatt pedig nyugodtan kérdezhettek Istvántól is.
Cikket írta: Erdős István