A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Ez a cikk a dominanciáról szól.
Szóval a dominancia…
Felszállsz a buszra, látsz egy szabad ülőhelyet és megindulsz felé. Eközben elsuhan melletted egy néni, hogy ő érjen oda előbb. Ha kutyákról lenne szó, gondolkodás nélkül kapná meg a “domináns” jelzőt. De vajon domináns a néni?
Maga a mutatott viselkedés valóban domináns, hiszen egy erőforrásért “csapott össze” egy fajtársával, ezzel kimerítve a szó etológiai definícióját. Azonban a dominancia nem egy személyiségjegy kutyáknál sem, hanem 2 egyed kapcsolatának a jellemzője egy erőforráshoz való hozzáférést illetően. A különböző viselkedések megjelenésének pedig számos oka lehet a genetikától a megélt tapasztalatokon át egészen az adott környezeti társításokig.
Ha ennél a példánál maradunk, a néni valószínűleg az évek alatt megtanulta, hogy a korlátozott számú ülőhelyből akkor jut neki, és akkor tud kényelmesen utazni, ha vállalja a konfliktust és megszerzi azt. Ugyancsak a példánál maradva, az adott szituációban a néni volt domináns, de egy másik “párharcban” viszont lehet, hogy alulmaradt volna és valaki más dominanciája érvényesül, más lesz domináns.
Kutyákra visszatérve pedig, sajnálatos módon szinte automatikusan kapják meg a domináns jelzőt szinte bármilyen kontextusban. Sokszor különböző frusztrációból, félelemből eredő viselkedéseket is egyszerűen a “dominancia” tartományába sorolják (kutyás szakemberek is, ami külön szomorú). Nem beszélve arról, amikor azért “domináns” a kutya mert nem gondolatolvasó, nem csinál meg valamit, amit nem is tanítottak neki (pl. nem áll meg ajtóban), vagy olyat csinál ami mondjuk teljesen természetes és ugyanúgy semmi köze nincs semmilyen dominanciához (pl. gyorsabban sétál mint a gazdi).
Aztán a hab a tortán amikor érzelmi reakciók, (például túlérzékenység, szorongás, reaktivitás, félelmi agresszió, stb.) miatt akarnak szerencsétlen kutyával “viszonyt rendezni” vagy hol nevetséges, hol erőszakos dominancia gyakorlatoknak alávetni, például a táljából enni vagy a hátára fektetve lenyomni a kiskutyát (ez utóbbi nem csupán hülyeség, hanem veszélyes és káros is lehet, úgyhogy semmiképp ne csinálja senki a kutyájával!).
Ott van persze az egész mögött a számtalanszor megcáfolt, már a az eredeti “kitalálója” által is visszavont “falkaelmélet” amitől sajnálatos módon a hazai kutyatartók és kutyás “szakemberek” jó része még mindig nem képes szabadulni és a kutya minden viselkedését csak ebből a szögből képes “értelmezni”.
Néhány ajánlott cikk a témában:
Magyar
https://undogmatik.blog.hu/tags/dominancia
Angol
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/canine-corner/201007/canine-dominance-is-the-concept-the-alpha-dog-valid
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1558787815001987
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/pets-and-their-people/201603/dominance-in-dogs-again
https://www.psychologytoday.com/intl/blog/games-primates-play/201203/social-dominance-explained-part-i
Nézzünk inkább pár példát, hogy a közhiedelem szerint milyen viselkedésektől “domináns” a kutya:
Szeparációs szorongás: Nem, a kiskutya nem gondolja, hogy ő a “falkavezér” és nem azért szorong mert a távollétedben nem tud megvédeni. Azért szoronghat, mert önállótlan, mert fél, mert rosszak az otthoni társításai, mert nem tud pihenni, mert nem volt szoktatva az egyedülléthez, mert frusztrált, vagy mert nem tud mit kezdeni magával.
Húz pórázon: Nem, nem azért sétál gyorsabban mert ő a falkavezér, hanem azért mert 4 lába van és gyorsabb, mert izgatott vagy feszült, fél, vagy mert nem tanult meg lassabban sétálni.
Hágja a kispárnáját: Nem, nem dominálja se a kispárnát, se azt aki nézi, nagy valószínűséggel frusztrált vagy stresszes.
“Nem fogad szót”: Amikor egyszerűbb ráhúzni bármilyen jelzőt egy kutyára mint megfelelően tanítani vagy gyakorolni vele.
Ugat más kutyákat: Számos oka lehet, pl. stresszkezelési probléma, reaktivitás, izgatottság, frusztráció, stb.
A listát nagyon hosszan lehetne sorolni, ugyanis bármilyen nem kívánatos vagy nem értett viselkedés vége ugyanaz, a kutya rossz, a kutya “domináns”, mert így egyszerűbb, mint megérteni, hogy mi történik valójában.
Minden fajnál előfordulnak valóban domináns viselkedések és ez teljesen természetes is. A különböző kisebb-nagyobb konfliktusok természetes velejárói az életnek és a természetnek és gyakran evolúciós célt is szolgálnak. Azonban ideje lenne leszámolni azzal, hogy a kutya minden viselkedésébe ilyen konfliktust akarjunk odaképzelni, sokszor abszurditásig erőltetve és értelmetlen jelzőkbe mindent belemagyarázva.
Ha például a gyerekedet sem hívod dominánsnak amikor hisztirohama van, fél vagy megijed valamitől, kimegy előtted az ajtón vagy akár amikor nem fogad szót, akkor badarság ezt tenni a kutyáddal. A viselkedés ugyanis egy összetett dolog. Ezért a következő cikkben arról lesz szó, hogy mik befolyásolhatják egy-egy viselkedés kialakulását, azaz hogyan tanul a kutya.
Cikket írta: Erdős István