A “Kutyákról egyszerűen” rovatunkban Erdős István, a Dogopolis a gazdiműhely egyik alapítója és vezető oktatója mesél nektek a leggyakoribb viselkedésbeli problémákról és viselkedéseket érintő kérdésekről vagy tévhitekről. Ez a cikk a tanulásról szól.
Mik alakítják a viselkedést?
A viselkedés mindig a genetika (örökölt tulajdonságok) + tanult elemek (tapasztalatok és környezeti társítások) kombinációjának eredménye, egyedenként és szituációnként változó összetételben.
A kutyák elsősorban asszociációk (társítás) és tapasztalatok (eredményesség és következmények) által tanulnak. Mindig és mindenhol asszociációkat kötnek, minden információt és ingert társítanak valamihez. Például tárgyakhoz, helyekhez, személyekhez és viselkedéshez társítanak valamilyen tapasztalatot vagy érzelmet. Ezen felül viselkedésekhez, döntésekhez az azokra kapott választ, eredményességet (következményt) is társítanak (pl. siker, kudarc, jutalom, büntetés).
Ha például egy viselkedésre adott válasz (következmény) általában pozitív, kifizetődő, jutalmazva van vagy valamilyen célt ér, akkor ahhoz a viselkedéshez pozitív érzelem is társul és gyakrabban is fog ismétlődni. Ha semmilyen célt nem ér el egy viselkedés vagy negatív kimenetele (következménye) van, akkor a gyakorisága csökkenni fog vagy megszűnik. Ha egy személlyel kapcsolatban negatív tapasztalatokat szerez a kutya, akkor negatív érzelmeket társít hozzá, félni fog tőle és vagy kerülni fogja, vagy támadhatja.
Továbbá képesek a tapasztalatot és a társított érzelmeket általánosítani is hasonló ingerekre: például 1-2 férfitól való félelemből lehet férfiaktól való félelem, és képesek egész asszociáció vagy esemény láncok összekapcsolására is. Például ha kocsival csak állatorvoshoz viszik a kutyát, akkor a kutya számára lehet a kocsi = állatorvos. Vagy például a gazdi mindig felveszi a cipőjét otthonról indulás előtt miközben a kutya otthon marad, akkor cipő felvétel = egyedüllét.
Hasonló módon működik a viselkedés társítása vagy általánosítása is. Ha egy asztalnál egy embertől lehet sikerrel kaját kunyerálni, a viselkedést ahhoz a személyhez fogja társítani, ha több embernél ér el néha vagy mindig sikert, akkor általánosíthatja mindenkire. Ha soha, senkinél nem ér el sikert, akkor egy idő után nem fog kunyerálni, mert a viselkedés nem ér célt, nem éri meg “erőlködni”.
És akkor itt beszéljünk is egy kicsit a viselkedés módosításról:
Szóval ha például telepiszkítja az autót a stressztől mert fél az állatorvostól, a kutya büntetésétől nem fog kevesebbet piszkítani és se az autózást, se pedig az állatorvost nem fogja jobban megszeretni. Tehát itt a viselkedésre adott válasz (megerősítés vagy büntetés) nem fogja befolyásolni a viselkedés megjelenését, mindenképp a kiváltó okokkal, (asszociációk, a kutya érzelmei, a kutya belső állapota) kell foglalkozni, hogy megváltozzon a viselkedés. Ha viszont a viselkedés azért jelenik meg mert azzal valamilyen célt ér a kutya, (például kunyerálás az asztalnál) akkor a viselkedés megváltoztatásához a legfontosabb szempont, hogy milyen következménnyel jár. Ha sikerül neki, az megerősítés, akkor a viselkedés gyakorisága növekedni fog. Ha viszont nem jár sikerrel, vagy tanítunk a kutyának egy számunkra is elfogadott alternatív viselkedést az eredeti helyett (amivel célt ér), akkor az eredeti viselkedés gyakorisága csökkeni fog. Erre jó példa, ha a helyén kell várnia amíg az asztalnál eszünk és akkor időnként kap jutalmat a vacsora végén, ellenben ha asztalnál kunyerál akkor soha. Pár alkalom után a kutya megtanulja, hogy melyik viselkedés kifizetődőbb.
Oké, szóval asszociációk és várható következmények, de miért kerget a kutya például egy macskát, abban a mi a jó, az a viselkedés milyen célt szolgál? Na, itt jön képbe a genetika. A futó macska vagy akár egy eldobott labda beindít egy ösztönös viselkedést, nincs a kutyának semmi különös elgondolása arról, hogy miért jó móka megkergetni, futni utána, egyszerűen erre hajtja a belső “drive”. Ki lehet ezt szerelni a kutyából? Nem igazán, mert nem tudjuk kivenni az öröklött motivációt a viselkedésre, így vagy elnyomni lehet (tiltással vagy büntetéssel), vagy kontrollálni, azaz engedélyhez kötni. Utóbbi sok esetben kíméletesebb és hatékonyabb mert a kutyának marad lehetősége kiélni a belső késztetést csupán azt tanulja meg, hogy a gazdi engedélyére kell csak várni hozzá.
Itt viszont visszakanyarodhatunk akkor kicsit a társítások felé, ugyanis ha bizonyos viselkedések (vagy azok hiánya) bizonyos helyen vagy emberek jelenlétében jelenik meg, akkor ott már egy tanult elemről is szó van, a kutya társította a viselkedést (vagy annak elnyomását) az adott környezethez/személyhez.
Nagyon hosszasan lehetne még tovább részletezni, de a fentiekből is látszik, hogy a viselkedés tehát lehet elég összetett dolog, és az eredményes megváltoztatásához érteni kell, hogy mi okozza, vagy milyen célt szolgál.
Cikket írta: Erdős István